- Milyen tanulságokkal szolgált a Kaposvár elleni találkozó? Miért volt ilyen jól látható különbség a két félidő között? Az elsőben jobbak voltak a nagy lendülettel kezdő, sok energiát mozgósító vendégek, de a másodikban fordult a kocka!
- Nagyon rizikós első félidőt játszottunk. A középpálya kényszerű összeállításából persze tudtuk, hogy lehet gond, lett is, ezért változtattunk a szünetben. A második félidőben simán meg kellett volna nyernünk a meccset.
- Mennyire volt elégedett a játékosok teljesítményével, hozzáállásával?
- Nem teljesen, jobban helyt kellett volna állnunk. Ha érnek is minket csapások, történnek olyan dolgok, melyeket nem érzünk igazságosnak, akkor erre olyan daccal kell válaszolni, mely révén még több energiát tudunk mozgósítani. Ha sérelem ér, túl kell tudni lépni rajta, erőt kell meríteni belőle!
- Csalódott volt a csapat az 1-1 miatt?
- Igen! Amikor elég sokat teszünk, hogy nyerjünk, és mégsem sikerül, az ember csalódott. Csalódott, ha például Oláh Lóránt órási előnnyel vihetné kapura labdát, de mégis lest intenek, és sorolhatnám a többi, hasonló esetet. A sok negatívum ilyenkor meghatározza a csapat teljesítményét.
- Mivel lehet meglepni szombaton az NB I-re hajtó Békéscsabát?
- Azzal, amivel ők szokták meglepni az ellenfeleiket. Fegyelmezett védekezéssel, gyors, pontos kontrákkal, és azzal, hogy türelmesen várjuk, hogy az ellenfél hibázzon, aztán pedig élünk a lehetőséggel. Megpróbálunk a szokottnál defenzívebb játékot játszani.
- Tervez-e változást a kezdőcsapatban?
- Nagy eséllyel a Kaposvár ellen a második félidőben játszó csapat lesz a kezdő. Hiszem, ha becsületesen dolgozunk, akkor ennek előbb-utóbb lesz eredménye.
