Az egyenetlen talajú pálya dacára változatos, gól gazdag meccset játszottunk a lilákkal, amelyen akkor vezettünk, amikor gyengébben muzsikáltunk és akkor kaptunk ki, amikor egységesebben futballoztunk. Persze, ilyen a futball, s amit a szegedi szurkolók ismét értékeltek, az a remek hozzáállás és a megalkuvás nélküli küzdelem.
Nagyszerűen indult számunkra találkozó, hiszen Kis Róbert látványos cselekkel az ötös sarkáig ért, majd testvéri átadással hozta ziccerbe Podonyit, utóbbi pedig a háló közepébe helyezte a labdát (1-0). Ezt követően a vendégek többször a védelmünk mögé kerültek, majd a hajdani válogatott irányító, Bognár György kisebbik fia, Bognár István nagy helyzetben a kapufát találta el, ám nem sokkal később szabadrúgásból a jobb alsó sarokba nyeste a labdát (1-1). A félidő hátralévő részében nem találta a ritmust csapatunk, feltűnően kevés labdát szereztünk a mezőnyben, ami korábban egyáltalán nem jellemezte csapatunkat, de ilyen a futball, éppen a leszálló ágban szereztük meg a vezetést. Történt ugyanis, hogy a tavaszi meccseken különben is agilis Folmer Krisztián 17 méterről lövésre szánta el magát és a pattogó labda megtréfálva az újpesti kapust a jobb alsó sarokba jutott (2-1).
Szünet után Futó Tamás vezetőedző ráncba szedte a társaságot, jóval egységesebben futballoztunk, s akár növelhettük volna az előnyt, Folmer két ízben is helyzetbe került, egyszer alig lőtt mellé, majd Kis Róbert lefejelt labdája után a kapufán csattant a labda. A futball és a sors fintora, hogy éppen akkor egyenlített, sőt, nyerte meg a mérkőzést az Újpest, amikor a kezünkben volt a mérkőzés. Markovics előbb egy kiugrást követően (2-2), majd egy 16 méteres nyesett lövésből lőtte a hálóba a labdát (2-3), így végül vesztesen vonultak le játékosaink a lefújást követően. A találkozó egyébként 93 percig tartott az első számú asszisztens bokasérülése miatt, ezért az utolsó tíz percet egy partjelzővel tudták le a csapatok.
Nagyon érdekes bajnokit láthatott az ezerfőnyi publikum, amely ezúttal is megköszönte labdarúgóinknak a küzdeni tudást, és újra „Van csapatunk!” felkiáltással adott lelkierőt a csüggedt futballistáknak. Egy biztos: a védekezési hibákat kielemzi a szakmai stáb és az Orosháza elleni hét végi bajnokin újfent egy sikeréhes társaság lép pályára a „Szvese” sporttelepen.
A meccs után a közelmúltban 44. születésnapját ünneplő Futó Tamás, érthető lehangoltsággal, a következőképpen értékelt: „Ezúttal nagyon gyenge volt a középpályás védekezésünk, pedig korábban ez bizonyult az egyik erősségünknek. Ráadásul ezen a szinten ilyen elkerülhető gólokat nem szabad kapni. Kedden alaposan kielemezzük a mérkőzést, onnantól viszont kizárólag az Orosháza elleni bajnokira koncentrálunk.”
Szeged 2011 – Újpest FC II.
2-3
(2-1)
Szeged, SZVSE-stadion, 1000 néző. v:: Solymosi
Gólszerző: Podonyi (7.), Folmer (32.), ill. Bognár I. (12.), Markovics (63., 85.).
Sárga lap: Borbély (58.), Tóth I. (87.), ill. Privigyei (71.), Markovics (77.).
Szeged 2011: Trepák – Bamba, Tóth I., Toca, Laczkó J. –Podonyi (Rézműves 76.), Ulviczki, Borbély B.,, Geiger N. (Orosz 46.) - Kis R., Folmer.
Újpest: Banai – Nagy J., Privigyei, Üveges, Pollák - Markovics, Popovics, Bognár I. (Kocsis 85.), Kovács D. (Segesdi 76.) - Horváth R. (Toricska 70.), Kálmán.
