Kezdjük a fontosabbal: a teljesítményünk sok kívánnivalót hagyott maga után. Ráadásul a játékvezető döntések hosszú távon kiegyenlítik egymást. Jóllehet az első félidőben megszereztük a vezetést,, támadó játékunkban inkább az esetlegességet, az improvizációt fedezhettük fel, mintsem a tudatosságot. Pedig ezúttal Geiger Norbert bevetésével három támadótípusú labdarúgóval kezdtünk, szemben a Békéscsaba elleni legutóbbi hazai bajnokival, amikor Kis Róbert és Jovánczai Zoltán alkotta a klasszikus támadó szekciót. Ugyanakkor még így is megnyugtató előnyre tehettünk volna szert a Vasas otthonában, ám a játékvezető Jovánczai két kézzel való ellökésénél nem mutatott a 11-es pontra. Talán ezért a döntésért, talán nem, ezt követően nem igazán sújtott bennünket Fábián sípja, szidta is őt rendesen a Vasas-tábor. A hazaiak egyenlítő góljánál viszont csak magunkat okolhatjuk a figyelmetlenségért, pedig mindössze egy percet kellett volna kihúzni a szünetig.
A második félidőben továbbra is lelkesen bíztatta együttesünket közel ötvenfőnyi szegedi tábor, egyben folyamatosan remeghettünk a vendéglátók beíveléseinél, hiszen szinte majdnem minden kapunk elé érkező labda zavart okozott a védekezésünkben. Lisztes Krisztián beállásával stabilabbá és ötletesebbé vált a játékunk, ám Markovics kiállításával nehéz helyzetbe kerültünk. A szerb labdarúgónak ugyanis másodszor villant a sárga lap, amire ő nem emlékezett – legalábbis a pályán tanúsított mozdulatai alapján - mivel az elsőt akkor kapta, amikor hordágyon vitték le a szabálytalansága után. Amennyiben nem emlékezett a korábbi figyelmeztetésre, valaki szólhatott volna neki a pályán, vagy az őt kezelők közül, hogy jobb, ha vigyáz a párharcoknál. Az emberhátrány dacára vezetőedzőnk, Tóth Bálint „előre” cserélt, a csatár Varga Bencét hozta be, később Kéri Tamás is pályára lépett, tíz fővel azonban inkább védekezésre kényszerültünk. Aztán elérkezett a 89. perc, amikor döntött a játékvezető. Történt ugyanis, hogy az addig a sípmestert harsányan kritizáló Vasas-szurkolók is jól hallható derűvel fogadták, amikor Szilágyi elgyengülését és földre huppanását követően Fábián büntetőt ítélt a Vasasnak, amit Nikolov a jobb sarokba gurított labdával értékesített.
Az elképzelés hiányára, a védekezésben elkövetett hibákra, a hatástalan támadójátékra nincs mentség, a látottak alapján azonban nem csupán Szegeden van szükség önvizsgálatra.
Csapatunk vezetőedzője, Tóth Bálint lakonikusan így értékelt: „Valaki alaposan belenyúlt a mérkőzésbe.”
Vasas–Szeged: 2–1 (1–1)
Illovszky-stadion, 1000 néző, v: Fábián M.
Gólszerzők: Bobo (45.), Nikolov (89. – 11-esből), ill., Jovánczai (22.
Sárga lap: Thiago (63.), ill. Markovics (47.), Radnai (61.), Kéri (84.), Toca (88.)
Piros lap: Markovics (65.)
Vasas: Szatmári Z. – Görgényi, Lucas (André, 26.), Mehmedagic (Nikolov, 17.), Katona M. – Polényi, Thiago, Deyvison (Mundi, 71.), Kovács D. – Bobo, Szilágyi P.
Szeged: Belecsan – Laczkó J., Petrók, Toca, Radnai – Markovics, Ulvicki - Kis R. (Varga B., 71.), Farkas Z. (Kéri, 67.), Geiger (Lisztes, 46.) – Jovánczai.